7 évvel ezelőtt jártunk legutóbb Olaszországban és egyúttal akkor volt a családunk hosszabb időre vakációzni. Akkor még Anna, második kislányunk 6 hónapos pocaklakóm volt, Lili pedig 3,5 éves és rollerral szelte az olasz utcákat...  bizony elég erősre sikerült az a 10 napos augusztusi Trieszt - Firenze kör autóval. Akkor elhatároztuk, hogy ha legközelebb lesz lehetőségünk utazni, akkor egy szigetre mennénk, repülővel, legszívesebben Szicíliába. Nos, 7 év után ez a nap is eljött.

Amikor egy februári napon végül eldöntöttük, hogy utazunk a tavaszi szünetben, rátapadtunk a booking.com oldalra és elkezdtük a szálláskeresést. A repülőjegyeket viszonylag gyorsan sikerült megvenni a Ryanair-nél, a mobilapplikációjuk nagyon felhasználóbarát. (1óra 50 perc a repülőút Budapestről Catania-ba)

2 szállást is lefoglaltunk majd le kellett mondanunk 1 hét leforgása alatt, mivel kiderült, hogy nem lehet késő este becsekkolni. Catania városában a legtöbb apartman esetében személyes kulcs átadás zajlik és este 8-ig át kell venni a kulcsokat. Mi pedig este fél 10-kor szálltunk le a géppel. Ekkor jött Péternek az ötlet, hogy írjak be abba a Facebook csoportba, ahova 2022 tavaszán léptünk be és kérjek ott segítséget szállás ügyben. 1 napon belül megoldódott a dolog, hála Mónikának, és szuper tágas, tiszta és kényelmes 3 szobás lakást sikerült kivenni a booking-on keresztül. (Residence Rapisardi). A ház kaputól 1 perc séta távolságra van a Magri nevű 0-24h kávézó és reggeliző, pékség, 3 percre pedig a Coop, ahol olyan a kínálat, hogy nem hittem a szememnek.(08:00 - 20:30h nyitva). 20-25 perc séta távolságra volt Catania főterétől és látnivalóitól, és ezt minden nap oda-vissza legyalogoltuk, hisz a helyi tömegközlekedés olyan, mint az időjárás...kiszámíthatatlan. Busz egyszer sem jött, amire vártunk...ehhez még jönnek a napi túrák, városnézések, kirándulások. Le a kalappal a lányaink előtt, hogy ilyen jól bírták!

Az autósok folyamatosan dudálnak, mindenki, mindenért, ezen sokat mosolyogtunk...megállnak, dumálnak útközben, a városnéző busz vezetője például simán megállt 5 perccel az Etnától a városközpontba visszaérkezésünk előtt és elkezdett beszélgetni az egyik vendéglátóhely személyzetével, látszólag vagy barátok, vagy rokonok lehettek... bár nem értettük, hogy mit beszélnek, de olyan természetességgel történt minden, hogy az utasok is csak mosolyogtak velünk együtt... azért is ezt a címet választottam a poszthoz, hogy lazaság, mert elképesztően lazák ott az emberek, legalábbis nekem ez a tapasztalatom. Az üzletekben kedvesek, jókedvűek, lelkiismeretesek - szerintem jót tesz mindenkinek ez a kis ebéd utáni szieszta. Az éttermekről, bárokról, fagyizókról nem is beszélve. Csak pozitív élményeink voltak. A pisztácia túladagolás is megvolt, egyik nap sikerült reggelire is és a déli fagyizáskor is tömény pisztáciás finomságokat ennem, azt hiszem egy jó darabig elég is belőle, hehe.

A Chocofusion nevű hely nagyon tetszett mindenkinek. Az egyszerű de nagyon ötletes belső design fogott meg a leginkább.Amikor egyik nap picit eltévedtünk, ugyanis tengerpartot keresve egy ipari kikötőbe jutottunk, nem voltam lehangolva, hiszen ekkor bukkantam rá egy kedves kis halászboltra, ahol apukámnak megtaláltam a tökéletes szuvenírt. Ezután pedig éttermet keresve, húsvét vasárnap, sehol sem volt hely foglalás nélkül, majd betoppantunk egy helyre, ahol 8-12 fős helyi olasz családok ünnepi ebédje zajlott éppen. Ezt az élményt, ha kerestük volna se tudtuk volna megkapni. Fél órát kellett várnunk, annyi idő alatt szorítottak nekünk egy kis helyet a teltházas étteremben és valahogy csináltak nekünk a semmiből egy 4 fős asztalt a pulttól nem messze. Aznap csak egy menü volt, 6 fogás, tipikus helyi ételekkel, korlátlan víz és vörösbor, 28,- Euró egy főre. (csak 2 főre rendeltünk és még így is vittünk elcsomagolva maradékot, annyira bőséges volt minden.). Ilyen finom parmezánkrémes pisztáciás pasta-t valószínűleg életemben nem fogok máshol enni.

A 7 napos Szicíliában töltött idő alatt (szerda késő esti érkezés és következő hét szerda késő esti visszaút) 3 buszos kirándulást iktattunk be a környékbeli kis városkákba, a többi napon Catania-ban barangoltunk, fagyiztunk, ebédeltünk, vásároltunk, kisvasútoztunk, ücsörögtünk a nevezetességeknél, hogy kipihenjük a sok gyaloglást, ittuk a finom frissen facsart vérnarancsleveket, és minden nap kb 10-11 körül tudtunk elindulni a szállásról.

Akkor lássuk a kirándulásokat...

1. Taormina

Igazi kis ékszerdoboz városka, lenyűgöző panorámával a magasból a tengerre, engem teljesen magával ragadott. Ezt a hangulatot eddig kevés hely hozta ahol jártam életemben, láttuk a turistákon, hogy szinte mindenkit elvarázsolt  a város. A busz szerpentin utakon jut fel a magasba, hát nem mondom, hogy nem izgultam...jó párszor meg kellett állni, hogy a szembejövő forgalomtól elférjen a busz...nagyon edzettek ott a (busz)sofőrök!Az egyik főtéren fél órán keresztül csak bámultuk a tengert és a csodás kilátást, rengeteg fotót készítettünk, külön albumba töltöm majd fel őket.

Az étteremben, ahol ettünk, a lányok azonnal színes ceruzákat, színezőt és papírt kaptak, így egész jól elvoltak és az ételek, italok megint isteniek voltak. Viszonylag korán, dél körül beültünk ebédelni és mire végeztünk, tele lett a hely, élőzene is érkezett, nagyon kellemes nap volt.

A nevezetességekről külön nem teszek említést, persze azok is gyönyörűek és érdekesek, viszont azt meghagyom nektek, amikor odautaztok, hogy saját szemetekkel gyönyörködhessetek bennük...hiszen nagyon sok van, például Taorminában:

2. Etna

Nagyon szerettük volna látni a vulkánt legalább a hegy lábától, próbáltunk utánanézni, hogy mi a legjobb opció 2 kisgyerekkel, túra felszerelés nélkül és csak nem jött a "szikra" és a tuti ajánlat, napokig. Ezért gyakorlatilag fel is adtuk és csak egy szokásos Catania sétára indultunk el délelőtt...mikor is leszólított egy kirándulás szervező fiatalember a Piazza del Duomo-n és ajánlotta a buszos Etna túrát, ami 45 perc múlva indult onnan a kis mellékutcából.

Mentünk egy kört a téren, egymásra néztünk és úgy döntöttünk, megyünk. kb 10-15C fokra voltunk öltözve és aznapra mondták egyébként, hogy valószínűleg lesz egy kis eső és picit felhős lesz az égbolt. Elég viccesen indult a buszkirándulás, ugyanis belefutottunk egy helyi dugóba, 30 perc lépésben haladás és mint később kiderült, errefelé szokás piknikezni menni a hegy lábához...ezért volt rengeteg autó a 2 sávos kis hegyi utakon. Aztán a huszadik problémás körforgalom után valahogy mégis beindult a busz..és elkezdtünk közeledni a tekintélyt parancsoló hegyhez - ami mellesleg Catania egyik fő utcájából is csodásan elénk tárul, például így:

Eddig még hasonlót sem láttunk, mint ezen az úton - felfelé haladva a hegyen, mindent beborított a vulkanikus kőzet. Így néz ki pélául a magmával betemetett "vidék":

Amint leparkoltunk (2000m-en található a hely, ameddig a buszok mennek), leszálltunk és elmondták a fontosabb infókat (étterem, kávézó, szuvenír bolt lehetőségek, látnivalók, visszaút találka hely és időpont), éreztük, hogy kezd keményre fordulni az időjárás...és bár itt még sütött a nap, elkezdett szállingózni a hó. Mivel kb.13 órára értünk fel a hegyre, így beültünk rögtön ebédelni. Mire végeztünk, hóvihar lett és nem tudtunk sajnos elsétálni az egyik híres krátert megnézni. Bemenekültünk szuvenír boltba és kávézóba.

Én felszívtam magam és mégis elmerészkedtem 10 percre 1-2 fotót készíteni és egy videót, utána órákig éreztem az átfagyás hatását, elég őrült menet volt,  2C fok és zord, iszonyú hóvihar és szél. Viszont akkor is megérte! Ha jól értettem, 2500 méterig lehetne felmenni, jeep-pel, de azokat is leállították aznap az időre hivatkozva.

Taormina és az Etna után jött Syracuse az utolsó előtti napunkon, szintén busszal.

3. Syracuse

És igen! Végre közvetlenül a tengernél, erre vártam egész idő alatt. Voltunk kishajó kiránduláson, barlangokat nézni, a lányok is nagyon élvezték. Én ilyen hajókázáson utoljára Görögországban voltam, mikor Lili volt a pocakomban, anyukámmal 2012 nyarán.

Ebéd és hajókázás után shoppingoltunk, romokat néztünk, fagyiztunk és megismerkedtünk egy kedves idős brit házaspárral, szóval remek lezárása volt a kirándulásainknak.

Az utolsó napunkon Catania-ban maradtunk, Mónika még pár helyet ajánlott és összefutott velünk egy étteremben, elmeséltük az élményeinket, készített rólunk egy családi fotót a Piazza del Duomo-n (nagyon köszönjük ezt is Mónika!)...aztán szépen lassan ráhangolódtunk a repülőútra hazafelé.

Egy titkot elárulok, hogy minek köszönhető a zökkenőmentes 1 hét a családdal. Vagyis inkább két dolog. Az egyik, hogy indulás előtti napokban megbeszéltük és kitaláltuk, hogy lesz egy kulcsszó, amit akkor mondunk ki, ha valakiben kezd felmenni a pumpa és ideges vagy stresszes kezd lenni. Szuper jól működött, 2x használtuk a szót, mindkét alkalommal a lányok "dobták be", mint "szülő nyugtató" trükk ...hehe. A másik titok, vagy inkább energia az pedig az összetartozás ereje és tudatos figyelem, jelenlét, a cél és szándék ismerete, hogy együtt és egymásért, egymással. És hogy idézzem egyik gyakorlótársamnak mondott mondatomat pár hónappal ezelőttről: "Rájöttem, hogy nem én vagyok a legfontosabb."

Köszönöm a családomnak, a szeretteimnek, a munkatársaimnak és mindenki másnak, aki folyamatosan támogat. Akár tud róla, akár nem.

Fotók: Péter és Anita

Guide: Magyar Mónika és férje <3