A krónikus diétázás és fogyókúra egy rejtett kór, romboló, ugyanakkor csábító, tulajdonképpen egy kollektív, vírus okozta megbetegedés. Miért nem működik és mi az az 5 fő ok, ami miatt a fogyókúrák és fogyást megcélzó diéták hosszú távon nem eredményesek. 

A krónikus diétázó fogalma: az az egyén, akinek az élete szinte másról sem szól, mint állandó, hosszútávú, "hop-on, hop-off" diétázásról, fogyókúrázásról és szigorú étel- és étrendi korlátozásokról.

A krónikus diétázás:

- nem a táplálásról szól

- nem testtudatos

- nem az étel élvezetéről szól

- természetellenes

- élet ellenes

- nem a jelenlétről szól

- ígér valamit, ami nem a MOST, hanem a MAJD

- menekülés a jelen kényelmetlenségéből

- nagyon gyakran figyelem elterelés ( ebben éltem évekig!!!)

- egyfajta nemesség színleléséről szól

- és így tovább.

Egy csepp tudomány

A legjobb tudományos kísérleteket összegezve, amelyeket a fogyókúrákkal végeztek, az derült ki, hogy 98-99%-a azoknak az embereknek, akik a különböző fogyókúrák segítségével fogytak le, 1 éven belül !!! visszahízzák a súlyukat (vagy többet.) Ez egy lesújtó statisztika. Címlapokon lenne a helye, valahogy mégis mindenki folyamatosan ugyanezt a halálra ítélt utat választja, követve a fogyi szakembereket, mint a birkák.

Itt az idő, hogy kiszakadj a nyájból.

Az 5 fő ok, amiért nem működnek a fogyókúrák és a krónikus diétázás

1. Először is, ha mesterségesen korlátozzuk a kalória bevitelünket, mert pl. egy alacsony kalóriás étrendet követünk, ebben az esetben a test általában az ún. "túlélő üzemmódra" kapcsol. Ez az állapot pedig megegyezik azzal a fiziológiás stressz válasszal, amikor test azt gondolja, hogy pl. egy sivatagos szigeten vagyunk, elvágva az élelemtől, mert valami természeti katasztrófa áldozatai vagyunk. Ilyen esetben - és ez egy fantasztikus, test szinten kódolt mechanizmus - az lesz az üzenet az agyból a testnek, hogy ragaszkodjon a testsúlyhoz, erőteljesen raktározza a testzsírt, ne építsen izmot és a kalória égetést minimalizálja. Mindezt pedig azért, mert a test nagyon is helyesen úgy fordítja le az alacsony kalóriás étrendet, mintha éheztetnék és akármit megtesz annak érdekében, hogy biztosítsa a túlélést.

Amikor fogyókúrázol, a tested úgy gondolja, hogy épp valamilyen katasztrófa áldozata vagy, mert az élelem ellátottság szigorúan korlátozva van, így hát a kalória égető anyagcseréd szó szerint egyik napról a másikra megváltozik. A fogyókúrázás így hát pontosan az ellenkezőjét váltja ki, mint amit szeretnénk.

2. A következő, ha te is azt teszed, mint a legtöbb fogyókúrázó, hogy kihagysz főétkezéseket, vagy túl csekély reggelit és ebédet fogyasztasz, majd este jól bevacsorázol, akkor a test természetes táplálkozási cirkadián ritmusa ellen dolgozol. Ez azért van, mert a testünk optimálisan úgy van kitalálva, hogy a bevitt kalória nagy részét a déli időben eméssze meg és dolgozza fel, amikor a Nap a legmagasabban van az égbolton, kb 12:00 - 13:30 időszakban. Ezekben az órákban éri el a hatékonyságot tekintve a csúcsot az emésztőrendszer és a kalória égetés. Azt hiszed, hogy jól csinálod, ha alig reggelizel és korlátozod az ebédedet, és kevés étellel látod el a szervezeted. Közben pedig amit elérsz, az az, hogy összezavarod a tested, nem a leginkább várt időben táplálod étellel, hogy kihasználd a kalória égetés csúcspontját, így hát mivel a tested táplálék hiányt észlel, átvált túlélő programra és lelassítja a kalória- és zsírégetést.

3. Aztán, mint a legtöbb fogyókúrázó esetében, a megfelelő étrendi zsírok korlátozása is rosszul sül el. Nagyon sok ember tudatában él az a hamis, toxikus étkezési hiedelem, hogy "az étrendi zsír = testzsír". Ez egy régi, elavult, hamis tudomány és sokkoló, hogy még mindig jelen van az egyes ajánlások keretein belül. Kb olyan, mint azt hinni, hogy a Nap kering a Föld körül...

A zsírok - legfőképpen az esszenciális zsírsavak (EFA) - az élethez nélkülözhetetlenek. Amikor túl alacsony a zsírsav bevitelünk, akkor szó szerint klinikai vagy szubklinikai zsírhiányban szenvedünk. Az egyik tünete a zsírhiánynak pedig a fogyás rezisztencia. Hát nem észbontó?

Néhány további tipikus tünete a zsírhiánynak: székrekedés, száraz bőr, töredező haj és körmök, gyenge emésztés, fáradékonyság, memória zavarok, hangulat ingadozások, szem körüli pirosság. Tehát még egyszer, a fogyókúrázás pont az ellenkezőjét eredményezi, mint amiért dolgozunk.

4. A következő, amikor a krónikus diéta tudatállapot következtében az étel ellen harcolunk. Az étel lesz az első számú közellenség.

Meg aztán az éhség, azt is támadni, elnyomni. 

Ezek természetesen biológiai abszurd gondolatok és stratégiák. Az ételre szükségünk van az élethez.

(túl hosszú ideig volt szokásom korábbi munkahelyeimen a tízórai vagy ebéd időben jelentkező, teljesen normális és egészséges éhségemet pl. tejeskávéval elnyomni. Ma már tudom, hogy ez óriási hiba, hiszen a koffein miatt még jobban felnyomtam a stressz hormonok szintjét, még nagyobb stressz választ kiváltva...öngól..nem is fogytam egy grammot se...)

Az ételt ellenségként beállítani pontosan olyan, mintha az oxigént, a légzést támadnánk. Úgy teremtettek meg minket, hogy szükségünk legyen az ételre, vágyjunk rá és kívánjuk az ételt. Az étel iránti éhséget támadni olyan, mintha támadnánk a vérkeringés szükségességét. De lássuk csak a legfontosabb tényt: amikor az ételt vagy az éhségünket támadjuk, akkor át is kapcsolunk fiziológiás stressz állapotba, más néven szimpatikus idegrendszer dominancia. Ezzel pedig nem érünk el mást, mint magas kortizol, magas inzulin hormon szint, a két fő fogyás rezisztenciáért (is) felelős hormon...a többit már kitárgyaltuk fentebb. Harcolni az étel és éhség ellen, elnyomni a természetes éhségünket pontosan az ellenkezőjét váltja ki annak, ami a célunk lenne.

5. Végül pedig, mint a legtöbb diétázó, a fogyókúrás étrendeknek általában igen alacsony az élvezeti értéke. Valamiért azt hisszük, hogy az öröm, az élvezet rossz, és ha mégis átéljük, akkor elveszítjük a kontrollt. Félelem árnyékolja be az étvágyunkat, a vágyainkat, vagy az étkezéssel megélt élvezetünket. Pedig mint kiderült, az agyunk élvezet keresésére és fájdalom elkerülésére van programozva és arra is törekszik, hogy ezt megvalósítsa.

Az összes Földön élő organizmus így van tervezve. Az élvezet nem elhanyagolható elem az étkezésben sem. Az élvezet szó szerint pszichológiai és fiziológiai szükséglet. Élvezet hiányában a test még éhesebbé, még mohóbbá válik. Amikor pedig rendszeresen megvonjuk magunktól az élvezetet, akkor egyenes út vezet a szorongás és a stressz állapotába. A test megfosztva érzi magát. Így hát még egyszer: az élvezet hiányában a test stressz állapotba kapcsol, lelassítja a kalória- és zsírégetést, aminek eredményeképp túlsúly, vagy fogyás rezisztencia alakul ki.

Az élvezet a szó szoros értelmében katalizálja a relaxációs állapotot, ami pedig a kalória égetéshez szükséges optimális üzemmód.

Nos, ezek voltak a legfőbb okok, hogy miért is nem működnek a fogyókúrák. Aki tartós eredményt szeretne elérni és nem akarja az anyagcseréjét felborítani, az más irányba indul el.

Az Étkezési Pszichológia Intézetben tanult és elsajátított stratégiáink a következőképpen néznek ki:

Stresszmentes és diétamentes étkezés...

Barátságot kötni a testünkkel, a jelenben és abban a formájában, ahol éppen tartunk...

A természetes éhségünket megfigyelni, meghallani, megérteni és a szövetségesünkké tenni...

Valódi táplálás a testünk minden szintjén, "rétegén"... (test-lélek-szellem)

Ízlelgetni és barátkozni az élvezettel...

Nyugodt, relaxációs  ÉTKEZÉSTUDAT megteremtése...

Megtanulni a rendszeres étkezés fontosságát és beiktatni a mindennapokba...

Megismerkedni a test bölcs hangjával, bízni az étvágyunkban...

Lelassítani az étkezésben (is)...

Persze mindenki szabadon választhatja a diétázós, fogyókúrázós nyomorúságot, a nyomorult és nem fenntartható tiszavirág életű eredményekkel.

Készen állsz, hogy a szelídebb utat válaszd és a saját tested váljon a legtökéletesebb táplálkozási tanácsadóddá?

 Fotók: Somogyi Anita, Hoffmann Dániel, Győrfi Péter