Miről is szól ez a 3 részes poszt?
**** Étkezési pszichológia coaching kérdéseket fogunk feltenni, mégpedig önmagunknak ****
* 3 kérdés lesz.
* 3 őszinte, kifejtős, sok önismeretet igénylő vagy épp önismeretet produkáló választ fogunk adni.
* A saját válaszaimat a posztok végén olvashatjátok.
Mehet?
Ezt a 3 kérdést az IPE (The Institute for the Psychology of Eating) coach-jai szinte minden tanácsadás alkalmával felteszik.
Ritka, hogy olyan egyén ül le a tanácsadó elé, akitől ezeket nem kell megkérdezni.
Nagyon sokat lehet előre lépni, fejlődni és sok mindenre sikerülhet ráébredni, ha szívből - lélekből megválaszoljuk ezeket a kérdéseket.
Jöjjön hát az első kérdés:
1.) A TESTEDBEN ÉLSZ / vagy a fejedben/ ?
Egy kis magyarázat, hogy mit is értünk a fentiek alatt:
Aki a testében él, az megéli az érzéseit, nem fojtja el, nem menekül előlük. Az meghallja a halk jelzéseket és hallgat is rájuk. Nem aggodalmaskodik, nem fél, bátran veti magát bele minden új dologba, mer kísérletezni (akár új ételekkel, ízekkel, kapcsolatokkal), hiszen testétől mindig meg fogja kapni a legbiztosabb választ, hogy mi a jó neki.
Ellenben aki nem a testében él, hanem a fejében: állandóan aggódik, tele van félelmekkel, kételyekkel (önmagával és másokkal kapcsolatban), az étkezése nem harmonikus, kapkod, nem figyel magára és a testére...sok stressz jelenik meg a mindennapjaiban...kicsit olyan, mintha "kicsekkolt" volna a testéből...
Mondok egy példát a saját életemből, amire egyébként úgy jöttem rá, hogy az egyik coaching videóból visszaköszönt az eset, majdnem teljesen ugyanabban a verzióban, mint a saját életemben megélt tapasztalat.
Tehát milyen az, amikor "kicsekkoltunk" a testünkből:
Bemegyek a házba...eltöltök ott pár órát, majd este, mikor lefekvésre kerül a sor, olyan kínzó fejfájás tör rám, hogy 1 vagy 2 fejfájás csillapító sem segít. Ez mindig ugyanabban a házban történik. Próbálom ráfogni a várandósságra. Vagy a kajára. Vagy a páromra, a gyerekekre...a kevés (vagy sok) alvásra. A szomszéd állatainak a piszkára.
Majd egyszercsak rájövök, ráébreszt az idő és az élet: penész! Penész a házon belül, valamelyik (vagy több) helyiségben.
Aki BENNE ÉL A TESTÉBEN, az nem magyaráz félre, az rájön azonnal. Vagy legalábbis nem hónapok múltán.
Rövid válaszom az első kérdésre: nem éltem a testemben, sokáig. Nem hallgattam a jelzéseire, nem hallottam meg a hangját, nem hagytam, hogy segítsen. Aztán párszor rákényszerített, hogy meghalljam, azóta egész jól együttműködünk. Egy ideje szinte minden reggel vagy délelőtt megtisztelem azzal, hogy 5-10 perc jógázással átlélegzem, átmozgatom és felkészítem a nap feladataira, kihívásaira, hogy együtt könnyebben megoldjunk mindent, ami aznap ránk vár.
Benne élek a testemben.
Köszönöm, hogy jelzi, amikor olyasmit ettem, ami nem jó neki (emésztőrendszer)
Köszönöm, hogy jelzi, amikor olyan helyen tartózkodom, ami nekem nem jó (fej)
Köszönöm, hogy jelzi, amikor olyan egyénnel állok szemben, aki energiát vesz el (izmok, fáradtság, hangulat)
Köszönöm, hogy jelzi, amikor szeretetből kapok tanítást (fül)
Köszönöm, hogy jelzi, amikor nem viselkedek / beszélek kellőképpen (lélegzet, torok)
Köszönöm...
TEDD FEL MAGADNAK TE IS A KÉRDÉST, ÍRD LE A VÁLASZT ÉS MERENGJ EL PÁR PERCIG...
Hamarosan jövök a második kérdéssel!
Idézet forrása: http://psychologyofeating.com/inspirational-images/
"Szeretettel kell lennünk önmagunk iránt akkor is, amikor változni, (át)alakulni szeretnénk. Utálattal egyik sem fog működni."
Fotó: Somogyi Anita
