Étkezési pszichológia, receptek, rövid történetek - szép, színes fotókkal és ajánlókkal fűszerezve

Pszichológia a turmixgépben

Pszichológia a turmixgépben

"Ne a kalóriákat számold, hanem az örömöket!'

Avagy hol bukik meg a kalóriaszámolgatós diéta a legtöbb esetben...

2016. június 23. - Paleonita

Előfordult már veled olyan, hogy vakációzni, nyaralni mentél, ahol aztán sokkal többet ettél, mint a megszokott mennyiség, ennek ellenére még fogytál is? A statisztika azt mutatja, hogy ötből egy személy erre igennel válaszol, a többi megkérdezett egyén pedig azt állítja, hogy bár többet evett, mégis sikerült kb a nyaralás előtti súlyát megtartani. Ha a régi táplálkozási paradigmákat vennénk alapul, akkor a fentiek egészen egyszerűen a lehetetlenség kategóriába esnének ( vagy csoda történt).

img_0109-001.JPG

Ha viszont új megvilágításba helyezzük az anyagcserét és az emésztés működését, akkor a válasz és az ok egészen egyszerű.

Amikor nyaralunk, egy meglehetősen szokatlan dolgot is csinálunk, amit úgy hívnak, hogy pihenés. A lazítás, a relaxáció pedig átbillent minket a krónikus szimpatikus idegrendszer dominanciából ( = stressz kémiája) a paraszimpatikus státuszba. Az új pszichés állapotunk pedig oly módon változtatja meg az anyagcserénket, hogy bár többet eszünk, mégis fogyni fogunk.

Gondolom most páran úgy gondoljátok, hogy "elszálltam", amiért ilyeneket írok...de higyjétek el, hogy nem ez történt. Ha tovább olvastok, akkor megdöbbentő információk és tudások birtokába juthattok...

img_0525-001.JPG

Korábban beszéltünk már párszor a stressz szervezetre gyakorolt különféle romboló hatásairól. Temérdek kutatás is szól a stressz és a hízás bizonyított kapcsolatáról. A fő stressz hormon, a kortizol túlzott termelődése egyértelműen fokozza a zsír felhalmozódást és annak elraktározódását. Ahogy azt már említettük, mindez azért valósul meg, mert a kortizol az egyéb fontos biokémiai feladatain túl azért is felelős, hogy a testnek jelezze:

"Raktározz zsírt, ne építs izmot!"

És valóban, ha megnézzük, milyen sokan panaszkodnak arról, hogy bár alacsony kalóriás étrendet folytatnak és sokat mozognak, sportolnak, mégsem képesek fogyni

img_1435.JPG

A legtöbb esetben a stressz a ludas.

(itt kell emlékeztessek mindenkit, hogy az ún. "túledzés" is stressz faktor és megemeli a kortizol szintet!)

Ez legfőképpen azokra az egyénekre igaz, akik a hasi tájékon tapasztalnak túlsúlyt, amitől szinte lehetetlenségnek tűnik megszabadulni. (mivel a túlzott mennyiségű kortizolnak has és hasi tájék zsírosító effektusa van. Aúú.)

A kérdésem a következő: megkívánja a munkád, hogy mindennapos "Küzdj vagy menekülj" állapotban legyél? (= stressz kémia).

Ha a válaszod igen, akkor nem létezik az a futógép vagy az a csökkentett kalóriájú táplálkozási mód, amivel elérheted a célod.

Akkor mi a megoldás? Hm...egyszerűen hangzik és mégis azt hiheted, hogy képtelenség megvalósítani:

Lazíts!

img_1344-001.JPG

A krónikus stressz másik következménye a túlzott inzulin kibocsátás...

és lám! mégegy (!!) hormon, ami szorosan összefüggésbe hozható a hízással.

Amikor hirtelen megemelkedik a vércukorszint, akkor a hasnyálmirigy inzulint termel. Az egyik módja, ahogyan az inzulin a vér glükóz szintjét csökkenteni tudja: agresszíven azt üzeni a testnek, hogy a fölösleges szénhidrátot zsírként raktározza el. Az inzulin emellett még azt is üzeni a szervezetnek, hogy az elraktározott zsírt tartsa meg.

Sztori a saját, közelmúltban történt tapasztalataimból:

Napi szintű és rendszeressé vált munkahelyi stressz hatására folyamatosan édességet kívántam, ezért többször előfordult, hogy a munkahelyem közelében nyílt cukrászda vendégeként 1-2 szelet (egyébként mennyeien finom !) tortával próbáltam kompenzálni a súlyosan megemelkedett, majd hirtelen lezuhant vércukor- és inzulinszintemet.

Eredmény: hízás.

Megoldás: stresszkezelési technikák (majd később felmondás)

Rossz hír:

A krónikus stressz és az ezzel járó inzulin kibocsátás együttesen eredményezik az ún. inzulin rezisztencia állapotát (cukorbetegség előszobája).

Ehhez még adjuk hozzá a magas szénhidrát tartalmú nasizásokat, amikor pl. feszített idegekkel dolgozunk vagy épp érzelmi / lelki válságot élünk meg és már szembe is találjuk magunkat a nem kívánt súly gyarapodással.

Ha fogyni szeretnénk, akkor a legfontosabb, hogy a kalória számolgatás helyett inkább hátradőljünk, relaxáljunk és elkezdjük például az életörömeinket számolni...

A következő "pofon":

Aggódsz a súlyod, a fogyás reménytelensége, a külsőd miatt? Hát az remek, ugyanis ez is egyenes úton odavezet a krónikus, alacsony szintű stressz állapotába... =kortizol = hízás.

 img_0885-001.JPG

Zsákutca.

De itt jön a lényeg:

Nem kell többé aggódnod vagy büntetned magad az étel miatt. Teljesen ellenkező hatást érsz el vele, ha stresszeled magad a fogyással, mert pontosan ettől a stressztől fogsz felszedni pár kilót. (ahogy azt fentebb már részleteztük).

Engedd el a kalóriákkal kapcsolatos gondolatokat...teljes mértékben haszontalan az egész...ne akarj túszul esni a felesleges töprengések, számolgatások és óvatoskodások által.

És a végére pedig jöjjön egy csepp egyszerű tudomány, amit én legszívesebben a címplapokra tűznék:

A kalória tulajdonképpen egy mesterséges mértékegység, de mondok is rögtön egy példát:

Vegyünk egy 1000 kalóriás szendvicset....

img_0481-001.JPG

Mit is jelent pontosan, hogy 1000 kcal értékű?

Válasz: ennyi hő keletkezik, ha szénné égetjük a szendvicset.

Mi minden befolyásolja tehát, hogy az emberi szervezet miképp égeti el az adott ételt?

Tudtad-e, hogy

  • az ÉN szervezetem is máshogy égeti el az adott szendvicset...
  • és TE is másképp égeted el...
  • és minden egyes ember más és más módon fogja elégetni azt az ételt...

Vannak gyors, közepes és lassú kalória anyagcseréjű emberek...és ők mind-mind teljesen eltérő hatékonysággal és gyorsasággal fogják elégetni az ételüket...

De nézzük meg azt is, hogy számít-e a napszak, amikor elfogyasztjuk a szendvicset:

Ha például hajnal 03:00 órakor eszed a szendvicset, akkor sokkal nagyobb kalória értékű lesz számodra, mint ha mondjuk a déli órákban, pl. 13:00 órakor ennéd meg az ételt.

De miért?

Nagyon egyszerű a válasz.

Amikor a Nap nagyjából a legmagasabban van az égen ( 11:30 - 13:30 között), ekkor van az emberi szervezet az anyagcseréjének a csúcsán, ergo ilyenkor a leghatékonyabb a kalóriaégetés is.

Mondom én, hogy címplapra illő tudást kapisgálunk...és elszomorít, ha arra gondolok, hogy hányan kihagyják vagy nem tartják fontosnak az ebédet!!!

Nézd csak, hogy milyen sok egyéb faktortól függ a kalóriaégetés anyagcseréjének a hatékonysága:

  • hogy stresszesek vagyunk-e...
  • hogy relaxált állapotban vagyunk-e...
  • hogy milyen az inzulin háztartásunk...
  • a pajzsmirigyünk egészségi állapotától...
  • a mellékvesénk állapotától...
  • a hasnyálmirigyünk állapotától....
  • hogy milyen a bélflóránk összetétele és egészsége...

És a lista folytatható...

Engedd el a kalória- és zsír grammok számolgatását...

Szabadítsd fel magadat... és egyél jó étvággyal, nyugodtan és ha lehet, ne hagyd ki az ebédet, ami legyen tápláló, finom, gusztusos és jobb lesz a kedved plusz könnyebben eléred a célod, ezt garantálom!

 img_1260-001.JPG

Fotók: Somogyi Anita, Győrfi Péter

Inspiráció: Marc David - The Slow Down Diet

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://etkezestudat.blog.hu/api/trackback/id/tr328834564

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása