Nem sok étel maradt meg gyerekkoromból kedvencként, a lecsó azonban abszolút vezeti a favorit listámat. Nagymamám Zala megyében minden évben a saját kerti zöldségeiből főzte, mi pedig türelmetlenül vártuk a családdal a konyha ajtóban, hogy elkészüljön.

A főzés napján önmagában, másnap pedig tojással vagy rizzsel tálalták nekünk ezt a legendásan finom, enyhén csípős, bő szaftos csodát. Sose felejtem el, ahogy a papám  néha fél órán keresztül tunkolta a friss kenyér héjával a tányérjából a lecsó szaftját.

Ugorjunk egy kicsit az időben...pár évvel ezelőtt volt szerencsém egy nagyra becsült séftől megtanulni a paprikának egy számomra új vágási technikáját, aminek eredményéül nem fő szét a lecsóban, hanem szépen egyben maradnak a szeletek. Az a lényege, hogy miután levágtuk a paprika csúcsát, nem karikákra vágjuk, amíg elérünk a magházig, hanem először hosszában félbe majd negyedbe vágjuk és utána jönnek a tetszőleges kockák vagy téglalapok. Teljesen más íze és állaga lesz az egész ételnek.

Kedvenc saláta és zöldség termelőmtől sikerült az idei első lecsó alapanyagokat beszereznem ma reggel a közeli termelői piacon, így hát az ebédhez lecsó is készült, méghozzá így:

1 csokor újhagymát a zöldjével együtt összevágtam és zsíron kissé megpirítottam. 4 jó érett paradicsomot belevágtam és kb 3-4 percig kis lángon pároltam. Ezután a tetszőleges darabokra vágott paprikát is beletettem, só, frissen őrölt feketebors, szárított oregánó és 10 percig, fedő alatt pároltam. 1 mokkáskanál füstölt fűszerpaprikát tettem bele, jól összekevertem és 1 perc párolás után elkészült. Sült édesburgonyával és darált marhából készült steak-kel tálaltam ebédre.