Csak úgy, mint minden organizmus a Földön, minket, embereket is genetikailag úgy programoztak, hogy az élvezet keresésére és a fájdalom elkerülésére törekedjünk. Az egeret kergető macska élvezetet keres, az előle futó egér fájdalmat igyekszik elkerülni. Ha pedig az étkezésünket tekintjük, akkor is igaz a jelenség: amikor eszünk, az étel élvezetét keressük és az éhséget igyekszünk elkerülni, csillapítani.

Az előző részben a TUDATOSSÁG volt a téma, link itt:

http://etkezestudat.blog.hu/2017/07/25/a_8_univerzalis_anyagcsere_fokozo_4_resz_885

Íme az egyszerű egyenlet, amely az élvezet biokémiai hatását írja le:

Amikor megkívánsz egy ételt, beindul az anyagcseréd.

Következzen egy érdekes kutatás, amely nagyszerűen szemlélteti az étel élvezetének fontosságát és szerepét az étkezésben:

Svéd és thai kutatók azt vizsgálták, hogy hogyan befolyásolják a kulturális preferenciák a vas felszívódását egy ételből. Az egyik vizsgálati csoport svéd nőkből állt,  a másik pedig thai nőkből. Mindannyian egy tipikus thai ételt kaptak: rizs, zöldségek, kókusz, halszósz, csili paszta. A thai nők élvezték a menüt, a svédek viszont nem. Bebizonyosodott, hogy ennek kritikus hatása volt az anyagcserére nézve, ugyanis a svéd nők esetében mindössze feleannyi vas szívódott fel az ételből, mint a thai nőknél. A kutatás ennek a fázisának a lezárásaként, mindkét csoportnak egy tipikus svéd ételt szolgáltak fel: hamburger, burgonyapüré és zöldbab, ugyanannyi vas tartalommal. Az eredmény nem volt meglepő: a thai nők esetében jelentősen kevesebb vas szívódott fel az ételből.

A következő vizsgálatban a thai nőket két csoportra bontották. Az egyik csoport az előbb említett thai menüt kapta, a másik ugyanazt, csak leturmixolva. Képzeld csak el, hogy a kedvenc vacsorádat pürésített bébiételként teszik eléd. Bár mindkét állagú étel vas tartalma pontosan megegyezett, a pürét elfogyasztott csoport tagjai esetében 70%-kal csökkent a vas felszívódás. És ugyanígy, a svéd nőknél is ez az eredmény jött ki, amikor az ő ételüket szolgálták fel frappé-nak tálalva.

A nem elhanyagolható konklúzió pedig az, hogy egy étel tápértéke nem csupán attól függ, hogy milyen tápanyagokat tartalmaz, hanem ahogy láttuk, további együttműködő faktorokon is múlik, hogy aztán felszívódnak-e azok a tápanyagok. Vonjuk ki az egyenletből az élvezetet és az ételünk tápértéke lecsökken.

Azok az emberek

- akik bizonyos ételeket csak azért fogyasztanak, mert az "jó nekik", de nem is szeretik, nem is élvezik...

- vagy akik vacak ételeket esznek és azt hiszik, hogy a hiányosságokat majd fura ízű, ingyom bingyom vitaminokkal dúsított fehérje szeletekkel kompenzálják...

- vagy akik egyszerűen száműzték az étkezésükből az élvezetet, arra hivatkozva, hogy nincs idejük egy becsületes, minőségi étel beszerzésére / elkészítésére / elfogyasztására...

ezek az emberek valójában az anyagcseréjük ellen dolgoznak és az egészségükhöz vezető ösvényt torlaszolják el maguk előtt.

Egy döbbenetes állatkísérletet mesélek el nektek:

A kutatók műtéti beavatkozást hajtottak végre patkányok agyi idegközpontján és így azok a patkányok nem éreztek többé ízeket. Az egyik csoportba kerültek ezek a patkányok, a másikba teljesen egészséges patkányok. Mindkét csoportot ugyanazzal az ételekkel etették, ugyanolyan mennyiségben és ugyanúgy bántak velük a kutatók. Azok a patkányok, amelyek nem éreztek ízeket, egy bizonyos idő után elpusztultak. A meglepett kutatóknak meg kellett találniuk a halál pontos okát, így hát felboncolták az állatokat. Amit találtak: annak ellenére, hogy ezek a patkányok is ugyanazt a mennyiségű és minőségű táplálékot kapták, klinikai alultápláltság következett be náluk. A szerveik úgy sorvadtak el, mintha éhen haltak volna.

A történet tanulsága, hogy az ízek és az élvezet igenis létszükségletek, talán még jobban, mint ahogy azt valaha is képzeltük volna.

Még egy kis élvezet kémia...

Amikor azt mondom élvezet, a legtöbb embernek az endorfin ugrik be. Az endorfint a testünkben leginkább az agyunk és az emésztőrendszerünk állítja elő és egyrészről azt a funkciót töltik be, hogy jól érezzük magunkat ( boldogság hormonnak is hívják). Maga az evés is megemeli az endorfin szintünket. Így hát még a biokémiánk is arról árulkodik, hogy az evés = élvezet.

Van azonban az endorfinnak egy másik rendkívüli funkciója is: serkenti a zsírégetést. Tehát ugyanaz a molekula, ami felelős a boldogság érzésért, még a testzsírt és égeti. Továbbá minél nagyobb az endorfin kibocsátás az emésztőrendszerben, annál több vér és oxigén áramlik oda, ami nem jelent mást, mint jobb emésztés, kiválasztás, és végül egy hatékonyabb kalóriaégetés.

Nyilván nem arról van szó, hogy kilószámra edd az édességet vagy a gyors éttermi kaját, és amíg élvezed, addig el is égeted. Gondolkodjunk éretten és felelősen. 

A lényeg annyi, hogy az élvezet kémiája úgy van kitalálva, hogy az anyagcserét tüzelje.

Nagyon sokan csak szeretnék élvezni az ételt és az étkezést, de amikor túl gyorsan eszünk, hiányzik a jelenlét, a tudatosság, illetve amikor bűntudattal fűszerezzük a falatokat, akkor bizony csak egy minimális élvezetet regisztrál a központi idegrendszer és az ENS (Enteric Nervous System), azaz a bél-agy is. Az eredmény pedig az, hogy több ételt kívánunk és fizikailag is több ételt kell ennünk.

Ha azt hiszed, hogy az élvezet megtagadásával fogod tudni az étvágyadat szabályozni és ezzel még fogyni is szeretnél, akkor ideje felébredni. Még senkivel sem találkoztam, aki a természet adta étvágyát mesterségesen irányítva és az élvezetet megtagadva tudott volna tartós fogyást elérni. Aki úgy akar fogyni, hogy közben határokat szab az élvezetnek, az pont olyan, mintha úgy akarna leszokni a dohányzásról, hogy nem lélegzik. Úgy nem javíthatunk a testünk anyagcsere kapacitásán, ha ki akarjuk zárni, ami nélkülözhetetlen az élethez.

Az élvezet katalizálja a relaxációs állapotot

Hogyan jön létre a természet adta, kiegyensúlyozott étvágy az élvezet segítségével? Hát úgy, hogy az élvezet relaxációs üzemmódba kapcsolja a testet. Amikor valaki túleszi magát, általában szorongás, stressz állapotában, vagy tudatosság teljes hiányában teszi azt. Az, aki nyugodtan, élvezettel étkezik, könnyed természetességgel tudja kontrollálni az elfogyasztott étel mennyiségét. Egyszerűen érzi, hogy mikor elég.

Annak az embernek a vérében, aki stresszes állapotban eszik, magasabb a kortizol hormon szintje, és ahogy már korábban is beszéltünk róla, a kortizol érzéketlenné tesz az élvezetre. Logikus, hogy miközben egy farkas elől futunk (stressz válasz), nem szeretnénk az agyunkat az "érezd magad jól" állapotba kapcsolni, hanem az életünkért szaladunk. Így amikor a kortizol a mindennapos stressz helyzeteink miatt érzéketlenné tesz minket az élvezetre, sokkal nagyobb mennyiségű étel elfogyasztására érzünk késztetést, mint amikor nyugodtan étkezünk. 

Ez azt jelenti, hogy amikor félve vagy szorongva készülünk pl. egy desszert  vagy vacsora elfogyasztására, mert attól tartunk, hogy hízni fogunk tőle, vagy nem tudjuk majd abbahagyni az evést, sokkal több kortizolt termelünk. Ez a kémiai anyag pedig átúszik a véráramon, eltompít, hogy ne érezzünk élvezetet és így beteljesíti a kezdeti jóslatot:

"Ha valami finomat eszek, nem bírom majd abbahagyni."

Látod már, hogy a táplálkozásunkat érintő félelmeink hogyan válnak az anyagcserénk valóságává?

Kódolás az édesre és a zsírra

Rengeteg emberrel találkoztam, akik úgy gondolják, hogy valami nincs velük rendben, mert annyira szeretik az édességet. Persze ha a vele járó elpusztíthatatlan vágyat - és annak esetleges következményét, a hízást -  tekintjük, akkor jogosan érezhetjük, hogy valami sorscsapás áldozatai vagyunk.

A jó hír a következő: ha édesszájú vagy és azt gondolod, hogy ez egy probléma, akkor megnyugtatlak:

Nem az.

Mégpedig azért nem probléma, mert így vagyunk felépítve.

Korábban még a suliban, biológia órán is tanultuk, hogy a nyelvünkön 4 típusú ízlelőbimbó helyezkedik el: édes, sós, savanyú és keserű. Az édes ízre érzékeny terület a legnagyobb kiterjedésű, konkrétan nagyobb, mint a többi három együttvéve. Ezek az édes ízlelőbimbók pedig leginkább a nyelvünk elülső részétől a nyelv közepéig tartanak, ahol is a legtöbb étel hajlamos landolni a szánkban.

Kitalálod, hogy mit csinál az a sok édes ízlelőbimbó a nyelveden?

Várják, hogy édeset kapjanak. Ez a dolguk.

És valóban, ezeknek az ízlelőbimbóknak muszáj megkapniuk az édeset. Gondolj csak bele, mi történne, ha egy napra bekötnék a szemedet. Az első pár percben szokatlan élmény lenne, aztán egyre inkább kezdene elviselhetetlenné válni, hogy nem látsz.

A test érzékszerveit - látás, hallás, érintés, ízlelés, szaglás - ki kell elégíteni. Ha megvonjuk magunktól az édes ízt, vagy folyamatosan mesterséges édesítőkkel helyettesítjük, az eredmény diszharmónia és még inkább kívánjuk az édes ízt. Pontosan ugyanez igaz a sóra is. A lényeg mindig a dózison van. 

"A dózistól függ, hogy orvosság vagy méreg." - ez az elmélet a toxikológia területéről származik.

Teljesen rendben van, ha egy finom menü végén édes ízt kívánsz, ami lehet akár egy egész kis darab édesség is. Ha evolúciós nézőpontból tekintjük, akkor az édesség tulajdonképpen egy biológiai jutalmazás.

A másik kemény téma a zsírok. Téves koncepciók eredményeképp rengeteg ember zsírszegény vagy zsírmentes étrendet folytat, annak minden hátrányos következményével az anyagcserére nézve. A legtöbb ember még mindig fél a zsírtól, sokkot kap, ha egy zsíros étellel kínálják meg, az étrendi zsír és a testzsír közé egyenlőségjelet tesz. Nagyon lassú folyamat zajlik jelenleg, hiszen azért vannak már, akik rájöttek, megtanulták, és magukon is bátorkodtak kipróbálni, hogy a jó zsírok fogyasztása elengedhetetlen és pozitív hatásai vannak az anyagcserére, egészségre nézve. 

Egyél csak meg egy jó zsírokban gazdag ételt, és jóllakottnak, elégedettnek fogod magad érezni. Ez azért van így, mert a zsírra szüksége van a szervezetnek, és ha egy szükségletet kielégítünk, az jó érzéssel tölt el. A zsír, az élvezet és a túlélés így hát elválaszthatatlanok.

Íme néhány tünete a a klinikai vagy az alig kimutatható zsírhiánynak:

gyengeség, ingerlékenység, fáradtság, száraz vagy zsíros bőr, aknék, korpásodás, pikkelysömör, töredező körmök, emésztési panaszok, depresszió, hangulat ingadozások, szem körüli kipirosodás, túlérzékenység a hidegre, ízületi fájdalmak, székrekedés, hízás vagy fogyás rezisztencia, elmaradt havi ciklus, stb.  

Pár évtizede, Észak-Karolinában a Bowman-Gray Egyetemen végeztek egy érdekes kutatást. Íme röviden, hogy miről is szólt:

3 csoportra osztották a majmokat. 

Az 1. csoport a SZOKÁSOS majom étrenden volt.
A 2. csoport zsírSZEGÉNY majom étrenden volt.
A 3. csoport zsírMENTES majom étrenden volt.

Eredmények néhány hét elteltével:

1. csoport: normális viselkedés
2. csoport: ingerült, hirtelen haragú majmok
3. csoport: az egyik majom megölte a másikat.

Ha van olyan ismerősöd, aki zsírmentes diétát követ, tarts tőle tisztes távolságot!

Ja, és mellesleg egyetlen majom sem fogyott egy grammot sem a zsírmentes diéta csoportban.

A következő részben néhány tippet olvashattok, amelyek segítségével könnyedén beépíthetitek az egyik legszuperebb univerzális anyagcsere fokozót - az élvezetet - az étrendetekbe és az életetekbe.

Fotók: Somogyi Anita

Inspiráció: Marc David - The Slow Down Diet