Étkezési pszichológia, receptek, rövid történetek - szép, színes fotókkal és ajánlókkal fűszerezve

Pszichológia a turmixgépben

Pszichológia a turmixgépben

Vaníliás őszibarack lekvár

2016. augusztus 24. - Paleonita

Édesanyám kertjében megszaporodtak az őszibarack fák és az idei termés - ellentétben a saját sárgabarack termésünkkel a telken - elképesztően gazdag volt.

Miután napi fél kg őszit megettünk a kislányommal kb 1 héten keresztül, elhatároztam, hogy a maradékból lekvárt készítek. Semmit nem tettem bele, csak vanília rudat.

dsc_1212.JPG

Így készítettem:

A barackokat megmostam, lehúztam a héjukat és kimagoztam. 

Egy nagy lábosban kézzel összenyomkodtam, feltettem főni, és amikor már rotyogott, beletettem 2-3 db maradék vaníliarudat (aminek a magját korábban már felhasználtam máshoz).

Fél órát főztem, majd strerilizált üvegekbe töltöttem. Miután rácsavartam a fedelüket, fejre állítottam az üvegeket és kb 5 perc múlva száraz dunsztba tettem őket. 

wp_20160810_14_57_15_rich.jpg

Nem lett túl édes, inkább pikáns, hiszen én fehér húsú őszibarackból készítettem. Fogyasztáskor - pl. palacsintához - lehet, hogy egy kis mézzel dúsítom majd a gyerekeknek és a vendégeknek, ha nem elég édes.

wp_20160809_18_24_52_rich.jpg

De jó lesz egy csepp nyár a hűvösebb őszi vagy hideg téli délutánokon a süteményekhez, palacsintákba vagy akár 1-2 kanálkával önmagában ...

dsc_1208.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://etkezestudat.blog.hu/api/trackback/id/tr311648966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása