Vajon létezik olyan, hogy jó étel és rossz étel?
Tudatában vagyunk-e, amikor ételeinket különféle cimkékkel látjuk el és vajon tudjuk-e, hogy milyen energiával vértezzük fel az adott táplálékot?
Nem. A legtöbbször fogalmunk sincs róla, de még az okáról sem, hogy miért tesszük ezt...
Természetesen nem azt mondom, hogy bizonyos ételeknek nem lehet jó vagy rossz hatása az egészségre, hanem úgy értettem, hogy semmilyen étel nem lehet morálisan jó vagy rossz.
Vegyük példaként a cukrot.
Amikor azt mondják, hogy a cukor rossz, akkor legtöbbször egy olyan rejtett megítélés van a háttérben, miszerint a cukor maga a gonosz...pedig én még egyetlen nyalókáról sem hallottam, amelynek következtében bárki foga szuvasodásnak indult volna. De olyan ételről sem tudok, amely egyenesen az Ég jóváhagyásának pecsétjével került volna fel az asztalra.
Az étel nem jó és nem is gonosz. Az étel semleges.
Az, hogy valamit (jelen esetben egy ételt) milyennek írunk le, többek között az előre kialakított elképzeléseinktől és személyes előítéleteinktől függ.
Vegyük mondjuk a gyakran emlegetett kés példáját.
Ki mit lát egy késben? Egy megtámadott áldozat nyilván halálos fegyvert, egy szakács pedig eszközt, amivel pl. zöldségeket vág fel.
Kérdezem hát, hogy a kés jó vagy rossz?
Egyik sem!
A kés semleges és különféle funkciókat tölthet be.
***
Egy elég kényes témát feszegetünk és a legfontosabb, hogy tisztában legyünk a következőkkel:
Bármikor, amikor egy ételt rossznak cimkézünk:
- elkezdünk tőle félni...
- erősebben fogunk rajta gondolkodni...
- harcolunk ellene...
- néha sóvárgunk utána...
- és a legtöbbször "rossz embernek" cimkézzük azokat, akik az adott ételt fogyasztják...
Ha például a csokoládé a "rossz", akkor egy olyan belső dinamikát indítunk el, hogy megóvjuk magunkat tőle és a lehető legjobb módon elkerüljük.
Minél inkább tiltottnak gondoljuk, annál többet gondolunk rá és erősebben fogunk rá vágyni.
!!! A csoki sóvárgásaink legalább fele a csokitól való félelemből adódik !!!
Amennyiben elengednénk a csoki félelmünket és azt a hiedelmet, hogy a csoki maga a gonosz (sok vélt vagy valós problémánk kiváltója), akkor a csoki iránt érzett erős vágyunk is rendkívüli mértékben lecsökkenne, bizonyos esetekben akár teljesen meg is szűnne.
Amikor valamit el akarunk kerülni, akkor egy olyan mechanizmus lép működésbe, amely következtében pont az ellenkezője történik. Ez az agyunk egy igen mélyen programozott tulajdonsága és teljes mértékben elkerülhetetlen.
Vegyünk egy példát.
Valaki, akit nagyon szeretünk, mélységesen megbánt minket és legbelül egy olyan gyűlöletet érzünk, amitől azt reméljük, hogy majd szépen elbarikádoz minket és a gondolatainkat attól a személytől. Mégis, a negatív érzelem következtében pont hogy még többet gondolunk rá, sőt, még újra is játsszuk magunkban az esetet, mint amikor folyamatosan visszatekerjük a kazettát egy adott részhez, akár százszor is.
A gondolataink az adott személyre fókuszálnak minket egészen addig, amíg az esetet le nem rendezzük és semlegessé nem alakítjuk.
Ugyanez történik az étellel.
Egyre több terepauta kezel bizonyos "étel-megszállottságokat" a következő módon:
Azt ajánlják a klienseiknek, hogy az adott "tiltott" ételből egyenek annyit, amennyit csak akarnak, amikor csak akarnak, mindenféle korlátozás nélkül.
A legtöbb ember először sokkot kap ettől a javaslattól, hiszen egyrészt ott van az a hiedelmük, hogy az adott étel " A rossz", másrészt ott van a félelem, hogy ha teljesen elengednék magukat akkor a vágy szinte kielégíthetetlen lenne és nem tudnák abbahagyni az evést.
Kevesen tudják, hogy az extrém élvezet a legtöbbször gyötrelembe torkollik.
Sokan, akik megengedik maguknak a mértéktelen csoki zabálást és élvezik, a sóvárgás magától kioltódik.
Ugyanis két dolog történhet:
- Fizikailag megbetegednek tőle;
- Az élvezet megszokottá válik, ezáltal elvész az érdeklődés is.
Amikor egy legközelebbi alkalommal csokit esznek, a sóvárgás radikálisan csökken és sokkal gyorsabban tapasztalnak elégedettséget, így hát mindennemű aggodalom és félelem elpárolog.
A "zugevő" fogalma is a tiltott kaják miatt létezik és nagyon érdekes megtapasztalás, hogy amint elmúlik a félelem és a görcsös vágyakozás az adott étellel kapcsolatban, megszűnnek a "titkos rejtekhelyeken" átélt rituálék is...
Csokis dallamok Kylie Minogue-tól: https://www.youtube.com/watch?v=WjhmB0JlCTo
Fotók: Daniel Hoffmann
Inspiráció: Marc David - Nourishing Wisdom
