Az anyagcserénk legalapvetőbb építőelemei nem a vitaminok és az ásványi anyagok, nem is a molekulák, hanem az ételhez fűzött viszonyunk. Az evéskor megszülető legmélyebb gondolataink és érzéseink összességét értjük alatta. Ez a kapcsolatunk az étellel pedig legalább annyira mély és meghatározó, mint bármilyen más kapcsolatunk az életben.

Idézet a híres sufi költőtől, Rumi-tól: „ A jóllakott ember és az éhes ember nem ugyanazt látja egy szelet kenyérben.”

A híres gengszter, Al Capone pedig ravaszul megjegyezte: „Ha likőrt adok el, akkor az szeszcsempészet; ha a kuncsaftjaim szolgálják fel ezüst tálcán a Lake Shore Drive-on, akkor az vendégszeretet.”

Valóban, gondoljunk csak bele, hogy milyen mélységesen relatív az étkezéssel kapcsolatos gondolatvilágunk. A példa kedvéért vegyünk egy tál ételt és különböző személyeket, akik elé tesszük az ételt. Nem találnánk 2 olyan egyént, aki ugyanazt látná abban a tál ételben, vagy 2 olyan embert, akik ugyanúgy emésztenék meg azt. 

Nézzünk mondjuk egy tál tésztaételt, egy tányér csirkés ételt és egy adag salátát. Egy olyan nő, aki fogyni szeretne, kalóriákat és zsírt fog bennük látni. A csirkét és a salátát preferálná, a tészta ételtől már tartana. Egy izomépítésre törekvő atléta ugyanezeket az ételeket fehérje forrásnak látná. A csirkére fókuszálna, a többit észre sem venné. Egy igazi vegetáriánus egy döglött állat visszataszító képét látná a tányéron és hozzá sem nyúlna. Ezzel szemben egy baromfi tenyésztő valószínűleg büszkén tekintene egy finom kis darab húsra a tányéron. Egy olyan terepauta, aki étrenddel próbál betegséget gyógyítani, esetleg orvosságot, vagy potenciális mérget látna a tányéron attól függően, hogy az étel, a gyógyításra kiválasztott diétában megengedett vagy tiltólistás. Egy kutató, aki az ételek tápértékéről tanul, nem látna mást, mint egy rakás kémiai adatot.

Az az elképesztő ebben az egészben, hogy a fent említett egyének, a saját egyedi gondolkodásuktól függően, ugyanazt az ételt teljesen másképp fogják megemészteni. Más szóval ez annyit jelent, hogy amit érzünk és gondolunk az ételről, az legalább annyira meghatározó lesz a szervezetre és a testtömegre gyakorolt hatásában és tápértékében, mint az étel valós tápanyag tartalma.

Hihetetlenül hangzik?

Akkor jöjjön egy csepp tudomány...

Hogyan táplálkozik az agyunk?

Az agy információs pályája, a gerincvelő és az idegek úgy néznek ki, mint egy telefonos rendszer, amin keresztül az emésztő szerveink és az agyunk kommunikál.

Tegyük fel, hogy épp egy gombóc fagyit készülsz megenni. A fagyinak a képe és fogalma megjelenik az agy felsőbb központjában, az agyi kéregben. Innen az információ elektrokémiai úton a limbikus rendszerbe halad tovább, amely az agy alsóbb részét képezi. A limbikus rendszer az érzelmeket irányítja és olyan kulcsfontosságú fiziológiai funkciókat, mint az éhség, szomjúság, hőmérséklet, nemi vágy, szívritmus és a vérnyomás.

A limbikus rendszerben található borsó méretű szövet, a hipotalamusz, az elme tevékenységét és a test biológiáját egyesíti. Más szóval érzékszervi, érzelmi és gondolati jeleket alakít át fizikai reakciókká. Kész csoda!

Ha ez a kedvenc ízű fagyid, mondjuk csoki, és élvezettel fogyasztod el, akkor a hipotalamusz ezt a pozitív jelet közvetíti a paraszimpatikus idegrostokon keresztül a nyálmirigyekhez, a nyelőcsőbe, a gyomorba, a belekhez, a hasnyálmirigyhez, a májba és az epehólyagba. Beindul az emésztés és az anyagcserét tekintve a fagylalt lebontása is alaposabb lesz, miközben a kalóriák is hatékonyabban égnek el.

Ha azonban bűntudattal és negatív önbírálattal eszed meg a fagyit, akkor a hipotalamusz is ezt a negatív jelet veszi, majd továbbítja az autonóm idegrendszer szimpatikus idegrostjain keresztül. Az emésztő szervek erre egyfajta gátló reakcióval válaszolnak, azaz nem fogod tudni teljesen megemészteni a fagylaltodat. Megeshet, hogy a fagyi hosszabb ideig marad az emésztőrendszerben, aminek következtében csökkenhet a jótékony bélbaktériumok száma és mérgező melléktermékek juthatnak be a véráramba. Sőt, az efféle gátló jelzések megjelenése az idegrendszerben emelkedett inzulin és emelkedett kortizol szintet eredményezhet, így csökkentve a kalóriaégetés hatékonyságát, ami miatt végül a „vétekkel ízesített” fagylaltodat testzsír formájában raktározod el.

Tehát…a gondolataid az ételről azonnal valósággá válnak a testedben a központi idegrendszereden keresztül.

Az agy nem tesz különbséget a valós stresszor és az elképzelt sztresszor között. (stresszor: stresszt kiváltó tényező). Ha épp tök egyedül ülsz egy szobában, boldog és elégedett vagy…majd egyszercsak elkezdesz arra a srácra / lányra gondolni, aki évekkel ezelőtt (meg)bántott téged…és ez a történet még mindig fájdalmat okoz a számodra – ebben az esetben a tested gyorsan átvált a fiziológiai stressz állapotába – nő a pulzus és a vérnyomás amit aztán egy lelassult / kevésbé hatékony emésztés követ.

Bármilyen bűntudat és bírálat, ami az étellel, testtel vagy egészséggel kapcsolatos, stresszort jelent az agynak és azonnal megjelenik a testben az annak megfelelő elektrokémiai reakció. Eheted a világ legegészségesebb ételét, ha a gondolataid mérgezőek, akkor az emésztésed romlik és fokozódik a zsír raktározás. Hasonlóképpen, ha egy nem túlságosan tápláló ételt fogyasztasz el, viszont a helyén van a szíved és a gondolataid, akkor nő a tápérték tartalma a szervezeted számára.

Placebo a tányéron

Ahhoz, hogy teljesen tisztában legyünk az elmének az anyagcserénkre gyakorolt hatalmával és hatásával, nézzük meg egy kicsit más szemszögből a tudomány egyik legelképesztőbb jelenségét: a placebo hatást. Íme a kedvenc példám erre a rendkívüli energiára.

1983-ban orvos kutatók egy új kemoterápiás gyógyszert teszteltek. A rákos betegek egyik csoportja megkapta a tényleges, tesztelt szert, míg a másik csoport placebo-t kapott – egy ártalmatlan, közömbös kémiai anyagot. Ahogy azt bizonyára tudjátok, a gyógyszerészeti cégeket jogilag kötelezik rá, hogy minden új szert egy placebo szer ellenében teszteljenek, hogy meghatározható legyen a valós hatása a szernek, már ha egyáltalán van neki olyan. A kutatás során senki nem csodálkozott rajta, hogy a valós szert kapott csoport tagjainak 74%-a produkálta az egyik ismert mellékhatást: kihullott a hajuk. Az viszont már egészen rendkívüli, hogy a placebo szert – semleges sósvíz injekció- kapott tagok 31%-ának szintén kihullott a haja. Bizony ekkora ereje van az elvárásnak. Az egyetlen oka a placebo páciensek hajhullásának a hitük volt. Mint sokan mások is, a kemoterápiára ezek a páciensek is a kopaszsággal asszociáltak.

Mit gondolsz, ha ilyen ereje van az elmének placebo szer és hajhullás vonatkozásában, akkor mi történik, ha a következőket gondoljuk: „Ez a torta hízlal, tényleg nem kéne megennem” vagy „meg fogom enni ezt a sült csirkét de tudom, hogy nem tesz jót nekem” vagy „ízlik ez a saláta, mert nagyon egészséges” ?

Persze nem azt mondom, hogy akár mérget is ehetünk és semmi baj nem történik velünk, ha elhisszük, hogy az jó nekünk. Hanem arra emlékeztetlek, hogy a gondolataink és hiedelmeink óriási erővel fogják befolyásolni, hogy amit megeszünk, milyen hatással lesz a szervezetünkre. Emberek millió étkeznek úgy nap mint nap, hogy közben erőteljes meggyőződéssel elmélkednek az ételükről.

Vedd csak fontolóra, hogy időnként milyen gondolatokat társítasz egyes ételekhez:

„ A só megemeli a vérnyomást.”

„ A zsírtól zsírosak leszünk.”

„ A cukortól elromlik a fogunk.”

„ Nem indulhat a napom a csésze kávém nélkül.”

„ Ez a hús tuti megdobja a koleszterinemet.”

„ Ez a kálcium beépül a csontjaimba.”

Egy bizonyos mértékig néhány állítás akár igaz is lehet. De mi van akkor, ha csak mi gerjesztjük ezeket a hatásokat? Látod, hogy milyen szinten tudjuk felerősíteni az ezekhez az ételekhez tartozó esetleges velejárókat az elvárásaink erejével?

A placebo hatás nem valami furcsa és kivételes teremtmény

A jelenség nagyon is hétköznapi. A kutatók becslései alapján a felírt gyógyszerek 35-45%-nak a hatásossága a placebo-nak tulajdonítható, a nem vényköteles gyógyszereknek pedig a 67%-a, ilyenek pl. a fejfájás-és köhögéscsillapítók, étvágy-csökkentők. Némelyik tanulmány szerint a placebo válasz még akár 90%-os lehet.

Ámulatba ejt, hogy tudományos körökben csak igen kevesen hozták kapcsolatba a placebo-t az étkezéssel. Pedig bizony a placebo része a táplálkozási folyamatnak is. Alaposan és napi szinten jelen van, akármikor is eszünk. Kb olyan, mintha saját belső gyógyszertárunkban váltanánk be egy receptet.  Az, amit hiszünk és gondolunk, kémiai vegyületekké alakítva jut el a testünkhöz az idegi pályákon, hormonrendszeren, neuropeptid keringésen, immunrendszeren és emésztőrendszeren keresztül.

Látod milyen fontos a belső világunk akkor is, amikor egy étel megemésztéséről van szó? Készen állsz, hogy elégedettebben és nyugodtabban ülj le az asztalhoz a jövőben?

Forrás: http://psychologyofeating.com/mind-over-food/

Fotók: Somogyi Anita, Győrfi Péter