"Kapcsolatunk az étellel és az étkezéssel metaforikusan szimbolizálja az élethez fűzött viszonyunkat."
Gyerekkorom óta érdekelt a főzés, sütés, mindig is szerettem a saját készítésű ételeket és süteményeket megosztani a családdal, barátokkal. Huszas éveim végén lehetőségem nyílt néhány, még ma is igen népszerű és kiváló étteremben tanulni, jobbnál jobb séfek és szakácsok mutatták meg a konyhai fortélyok legjavát.
Később főzőiskolában is dolgoztam, párszor saját főzőkurzust is vezettem, akár 2 fős társaságnak is. Mindebből sejthető, hogy az ételhez és étkezéshez fűzött viszonyom nagyon mély és szenvedélyes.
Természetesen én is, mint a legtöbb nő, kamaszkorom óta igyekeztem mindig a legmegfelelőbb táplálkozási rendszert fenntartani az életemben és amikor kudarc ért, egy világ dőlt bennem össze. Akkor még nem tudtam, amit most már napi szinten tanulok és tapasztalatok...
A kislányom születését követően jött egy komoly átváltozás. Az otthon töltött pár év sokat segített abban, hogy mélyebbre tekintsek és jobban megvizsgáljam, megértsem és elfogadjam azokat a tényeket, eredményeket és állapotokat, amelyek segítségével néha halk suttogással, máskor pedig hangos kiabálással üzen a test, hogy a lehető legjobbat hozhassuk ki belőle. Hiszen a cél az, hogy elégedetten, kiegyensúlyozottan, életvidáman és pozitívan álljunk önmagunkhoz és az ÉLEThez - azaz az ÉTELhez.
A blog indításához a tudás nagy részét és az inspirációt Marc David és Emily Joy Rosen iskolájából merítettem (Institute for the Psychology of Eating), azokból a tanfolyamokból, amelyeket elvégeztem és a tanulásnak nincs és nem is lesz vége...
Szeretettel ajánlom mindenkinek az oldalukat, nekem valóban megváltoztatta az életemet...
http://psychologyofeating.com/
És hogy miről is szól ez a blog?
Étkezési pszichológia, receptek, rövid történetek - szép, színes fotókkal és ajánlókkal fűszerezve.
Érezd magad jól és kellemes olvasgatást!
