Étkezési pszichológia, receptek, rövid történetek - szép, színes fotókkal és ajánlókkal fűszerezve

Pszichológia a turmixgépben

Esettanulmány: Túlevés

Avagy milyen okai lehetnek a túlevés jelenségnek

2018. február 05. - Paleonita

Egy példát mutatok, hogy túlevéssel dolgozva merre indulhatunk el, hogy ne csak tünetet kezelgessünk, hanem a gyökerekig elmélyüljünk, így segítve a teljes gyógyulást és az egészséges táplálkozás tudatállapotának a kialakítását.

img_0929.JPG

A kliens arról számolt be, hogy rendszeresen többet eszik, mint amennyi elég lenne, ezért puffadás, emésztési problémák és rossz közérzet, kajakóma alakul ki nála. Elmondta, hogy legtöbbször vacsoránál és az esti órákban történik a mennyiségi túlkapás, és időként az éjszakai pihenést is megakadályozza, reggel pedig nehezen kel fel és indul el a napi teendőit végezni.

Milyen gyakori probléma.

***

Coach:

Tehát az elmondása alapján, ha jól értem, úgy érzi és gondolja, hogy a túlevése akaraterő problémával függ össze. Ebből pedig következik a túlsúly, és úgy érzi, hogy a súlya teljesen rendben lenne, ha a túlevést meg tudná szüntetni és az étvágyát valahogy képes lenne kordában tartani.

Ahhoz, hogy segíteni tudjunk ennek a szokásnak a megváltoztatásában, először is világosan meg kell értenünk, hogy mi is ez valójában.

Pontosan mi váltja ki, mit üzen nekünk a túlevés?

Nézzük is meg egy teljesen új és érdekes megvilágítását ennek a problémának, utána pedig nagyon hatékony és kipróbált stratégiákat is tanítok, amelyek segítségével az elkövetkező hónapok alatt rendkívül módon képes lesz megváltoztatni az étkezését és ezáltal az életét.

Az egész történetből, amit elmesélt nekem, én úgy vettem ki, hogy Ön szerint akaraterő problémája van.

Nos, ez nem így van.

A túlevésnek semmi köze nincs az akaraterőhöz.

Valójában egyetlen emberrel sem találkoztam még, akinek akaraterő problémája lenne az étkezésével kapcsolatban.

Ezt nagyon komolyan mondom.

A probléma nem az akaraterejével van, hanem azzal, hogy amikor leül enni, akkor igazából nem is eszik. Legalábbis az agya elmulasztja az evés élményét.

A következőre gondolok:

A tudósok meghatároztak egy fogalmat, CPDR - Cephalic Phase Digestive Response: "az emésztés agyi fázisa", ami nem jelent mást, mint azt az emésztést, ami az agyban megy végbe, és az étel vizuális élménye, íze, illata, élvezete indítja be, így tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy már a fejünkben megkezdődik az ételünk emésztése.

A kutatások szerint az étel feldolgozása, emésztése és kalória égetése 40-60%-ban itt megy végbe,  az "agyi - fázisban". 

Tehát ha Ön nincs teljesen jelen az étkezéskor, mert közben multifunkciós üzemmódban van, vagy gyorsan, kapkodva eszik, vagy stresszes állapotban ül le enni, akkor az anyagcseréje csupán 40-60%-os hatékonysággal működik. 

Ez döbbenetes!

Ami pedig még ennél is fontosabb: amennyiben a fent említett okok miatt elmulasztjuk az íz,  az illat és az étel élvezete által kiváltott elégedettséget, akkor az agyunk az elmulasztott tapasztalatot ÉHSÉGRE fordítja le.

Ha pedig az agyunk éhes, akkor több ételért fog kiáltani, mi pedig fizikailag is arra leszünk hangolva, hogy több ételt fogyasszunk.

Arra a kérdésemre, hogy Ön lassú, közepes vagy gyors evő, azt válaszolta, hogy gyors evő, mivel általában munka közben eszik, és nem is igazán figyel az ételre.

Ez az egyik valós probléma.

A túlevés azért következik be, mert az Ön teste úgy gondolja, hogy nem is igazán evett.

Csak abban az esetben fog a természetes étvágya is kialakulni és az Ön szövetségesévé válni, ha elkezdi a nyugodt, relaxált evést megvalósítani, gyakorolni.

Erre tanulunk pár módszert, köztük a nagyon egyszerű légzőgyakorlatokat, amelyet az evés megkezdése előtt már elkezdhetünk gyakorolni.

Alap tézis következik:

Az agyunk a legprimitívebb szinten úgy van bekódolva, hogy élvezet keresésre és fájdalom elkerülésre törekedjen.

Ezt a programot nem lehet átírni. Ha az étkezésünk közben nem éljük meg az elégedettséget, az élvezetet, akkor az agyunk nem regisztrálja, hogy étkezés történt, még akkor se, ha a kedvenc desszertünket fogyasztottuk el.

img_3908.jpg

Az agy ilyenkor: "Hm, nem emlékszem, hogy ez az étel örömöt szerzett volna, éhes vagyok!"

Ha jól emlékszem, akkor azt is mesélte, hogy amikor fagylaltot vagy csokit eszik, bűntudata lesz, aggódik a hízás miatt és stresszel, hogy "bűnözik" és tiltott ételt fogyaszt.

Nos, a stressz (emelkedett kortizol és inzulin hormon szint) egyik hatása, hogy érzéketlenné válunk az élvezetre.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egészen addig, amíg az agyunk valós örömet nem érez, követelni fogja a következő fagylaltot, következő kocka csokit, és így tovább...

A következőképpen fog kinézni a közös munkánk:

- segítek lelassítani az étkezések alatt,

- segítek, hogy több idő jusson az evésre,

- segítek, hogy az étkezés valóban tápláló érzés legyen,

- segítek, hogy olyan ételek kerüljenek az étrendbe, amelyeket igazán élvez.

Miközben beszélgettünk, az is feltűnt számomra, hogy elég gyakran kimaradnak az egyes főétkezések, amitől azt reméli, hogy ha kvázi egy kicsit kiéhezteti magát, leadhat pár kilót és karcsúbbá válik.

Ez a stratégia 100%-osan az ellenkező eredményt szokta kiváltani: se a fogyás, se a természetes étvágy beállása nem következik be.

Ehelyett a túlevés garantált a délutáni és az esti órákban.

Miért?

Hát azért, mert, ha napközben tápanyag és étel "elvonókúrára" kényszerítjük a testet, akkor az agyunk üvölteni fog, hogy visszaállítsa az egészséges anyagcserét nagyobb mennyiségű étel elfogyasztásán keresztül.

Így hát valójában mi magunk vagyunk a túlevés kiváltó oka azzal, hogy limitálni próbáljuk az elfogyasztott étel mennyiségét, ami homlokegyenest ellenkezik a biológiával és a tudománnyal.

A jó hír, hogy nem kell többé harcolni önmagunkkal és az étvágyunkkal. Ideje barátságot kötni az étellel és az étkezésünkkel.

Ideje a tűzszünetnek.

Az étvágyunkat nem oly módon fogjuk szabályozni, hogy elnyomjuk és akarattal, erőltetve irányítjuk, hanem úgy, hogy megtanulunk élvezettel, testet-lelket táplálva étkezni. 

Milyen csodálatos út az egészséghez!

Eredmények 4 hét múlva:

- kiegyensúlyozottabb étvágy napközben

- nagy mértékben csökkent a délutáni nassolási vágy

- túlevés az esti órákban megszűnt

- némi fogyás elindult

- javult a közérzet, hangulat

- békésebb, nyugodtabb étkezések a családdal

És ez még csak a kezdet, a makrotápanyag (fehérje, zsír, szénhidrát, víz) egyensúlyon ekkor még nem is dolgoztunk, ergo az étrendben semmiféle változtatás nem történt. 

Ne feledjük, hogy az, hogy mit eszünk, az csak a fele a tortának. A másik fele pedig az, hogy hogyan étkezünk.

Köszönöm, hogy elolvastad. Hamarosan folytatjuk...

27787309_10215374551345377_1446058037_o.jpg

Fotók: Győrfi Péter, Somogyi Anita

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://etkezestudat.blog.hu/api/trackback/id/tr513636010

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.