Étkezési pszichológia, receptek, rövid történetek - szép, színes fotókkal és ajánlókkal fűszerezve

Pszichológia a turmixgépben

Pszichológia a turmixgépben

Egy érdekes házi feladat AHA pillanatai - testsúly / túlsúly állomások az életben

2017. október 05. - Paleonita
Ma hivatalosan is elkezdődött az étkezési pszichológia coach képzés, az a 8 hónapos tanfolyam, amiről 2 éve álmodtam...
A bevezető videók és felkészülés már hetekkel ezelőtt elindultak, így hát jó pár házi feladat megírásán is túl vagyok.
Ebből szeretnék most megosztani veletek néhány gondolatot, tapasztalatot.
Amit ígérhetek, hogy a tartalom velős, őszinte, gondolatébresztő, néhol még akár döbbenetes is lehet.
dsc_6990.JPG

Az egyik házi feladat az volt, hogy írjunk egy önéletrajzot, a lehető legkorábbi emlékeinktől kezdve, de nem egy hétköznapi életrajzról van szó.

Egy olyan életrajzot kellett megfogalmazni, amelyben az egészség - betegség, test önkép -zavar(ok), nehéz időszakok, boldog időszakok, étkezéssel és étellel kapcsolatos kihívások, örömek, fájdalmak, segélykiáltások állnak a fókuszban.

Huh...

Gondoltam, ez nem lesz piskóta feladat, utazás önmagamban...

Hát így is lett...

Mivel nem áll szándékomban egy több részes sorozatot írni a tapasztalataimból és felismeréseimből, ezért azt találtam ki, hogy egyetlen témakörre koncentrálok, és azzal kapcsolatban osztom meg veletek az AHA élményeimet.

TESTSÚLY (változások) az életemben

Az életem úgy indult, hogy épp határértéken, még nem koraszülött súllyal érkeztem a világra, ezért inkubátor és a szokásos "édesanyák rémálma" őrület a kórházban. A részleteket hagyjuk, nem az a cél, hogy az okokat keressük, hanem az összefüggéseket akarjuk most látni, megérteni.

Mivel elég korán elapadt az anyatej édesanyám minden kínkeserves próbálkozása ellenére, ezért a táplálkozásom viszonylag hamar átállt a rizs alapú, gyümölcsös, zöldséges, és a 80-as évek elején szokásos hozzátáplálós ételekre.

Mindig is könnyen híztam, fogyni már annál nehezebb volt...de legfőképpen az eredmény megtartása, ahogy az lenni szokott.

Elmondható, hogy kerekebb - soványabb időszakok váltakozása jellemezte a kamaszkoromat, középsulis koromat és aztán a húszas éveimet is.

Elmerengtem, elmélyültem...és ahogy írtam az étkezési - test önkép, egészség, betegség, bánat, öröm témájú önéletrajzomat, sok minden leesett.

Egy kicsit elidőztem azokon az állomásokon, amikor úgy éreztem, hogy meghíztam, hogy túlsúlyt cipelek magamon.

Mondok példákat: éltem többször külföldön. Az egyik esetben egy nagyon stresszes, anyagilag megszorult helyzetben voltam az akkori párommal. Nem volt beleszólásom, hogy a munkahetek után a hétvégén hol legyünk és mit csináljunk, mindig azt kellett tenni, amit ő akart, mondván, hogy nincs pénzünk semmire, ezért utazunk haza a szüleihez és pont. Stressz helyzet. Kényelmetlenség. Mértéktelen evések, ivások. = túlsúly. (lelki terhek, súlyok)

Máskor jólétben éltem külföldön, azonban olyan helyzetekbe keveredtem (senkit sem hibáztatva, hisz mindenért mi magunk vagyunk felelősek), amelyek miatt a szégyen érzésének energiái uralkodtak rajtam. Ma már tudom, hiszen elvégeztem egy 2 éves parapszichológiai iskolát is, hogy a szégyennél nincsen lehúzóbb, erősebb negatív energia.  A szégyen gyakorlatilag megsemmisít. Öl. Lassú öngyilkosság. A következmény pedig önpusztító, káros szenvedélyek + falás rohamok, bulémia (pár hónapig) = túlsúly. (lelki terhek, súlyok)

A következő említésre méltó állomás egy olyan párkapcsolati őrültek háza volt, amikor nem voltam képes dönteni, választani, vívódtam, becsaptam, hazudtam, elszöktem, feladtam, újra próbáltam...az eredmény káros szenvedélyek, mértéktelen édesség evés, alvás megvonás, éjszakázás (évekig!) = túlsúly. (lelki terhek, súlyok)

Folytathatnám és írhatnék a boldog időszakokról is, de azt meghagyom egy másik posztra...most azt akartam megmutatni, hogy milyen hatással volt az én életemben, az én életemre, a testemre, a lelkemre, a szellememre az, amikor olyan dolgokat tettem, gondoltam, éreztem, ami nem egyezett a valódi, belső, őszinte lelkem hangjával.

Megfizettem a vámokat, nem egyszer, se kétszer.

Tanultam belőle. 

dsc_6196.jpg

Bölcsességet formáltam belőle, mégpedig azt, hogy bárhogyan is igyekszünk lefogyni, amíg nem értettük meg az üzenetet, amit a lelkünk üzen a testi tüneten keresztül, addig csak Tisza virág életű lesz az eredmény.

Hosszútávú és maradandó hatást és változást csak úgy érhetünk el, ha megértettük a leckét és megvívtuk a harcokat.

Milyen harcokat?

Megbocsátani (először is magunknak), elengedni (a sérelmeket, embereket, történeteket) és ha kell, mert máshogy nem megy, akkor segítséget kérni (hányszor megtettem én is! a Mesterem...a Pszichológusom...Édesanyám...a Párom...a Barátaim...)

Minél hangosabb a belső hang, amit nem hallunk meg, annál erőteljesebb lesz a tünet (=  annál nagyobb a túlsúly).

Természetesen a táplálkozás, a testmozgás, az egészséges életmód is beletartozik, de jó lenne, ha végre látnánk, hogy mindez csak kb a fele a tortának. A másik fele az, amiről most beszélek. 

A búvárkodás...

A szembe nézés...

A felismerés és a feldolgozás...kibeszélés...kisírás...költözés, felmondás, elszakadás és így tovább...

Másképp nem fog menni. 

Tisza virág...

Bízom benne, hogy tetszett, lesz majd folytatás..még 8 hónap a suli, jönnek még izgalmas témák!

Köszönöm, hogy elolvastad.

img_6614.jpg

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://etkezestudat.blog.hu/api/trackback/id/tr8712930673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása